Az ismeretlen intelligencia felfedezése
Az emberiség hosszú évek óta a csillagok között élt. A Föld már csak egy távoli emlék volt, amit a legtöbben csak a tanulmányaikból ismertek. A Naprendszer elhagyása után az emberek új otthont kerestek a galaxisban. A Vénusz egyike volt azoknak a hatalmas űrhajóknak, amellyel az emberiség elhagyta a Földet. Egy hatalmas űrhajón élt és halt meg a legénység több generáción keresztül a végtelenbe tartó úton. Az út során gyerekek születtek, tanultak, élték mindennapjaikat, felnőve felfedezték a világűrt, új tudományos felfedezéseket tettek, új technológiai eszközöket találtak fel és terveztek, biztosítva a fejlődést. A végtelenbe tartó utazást az űrhajó plazmahajtóműve tette lehetővé. A hatalmas belső térben lakó, kutató, mezőgazdasági területek és műhelyek találhatók. A lakók kényelmes lakóegységekben élnek, amelyek ablakai a végtelen űrre néznek. Az önellátó rendszer gondoskodik az oxigénről, élelmiszerről, vízről és energiáról.. Az igazságos szükség szerinti erőforrások elosztásáról a központi számítógép rendelkezett. Döntéseit a kvantum technika alapján készített memória és az abban tárolt információk alapján hozta. A lakók kutatásokat végeztek és ellenőrizték a hajó technikai működését. Hosszú évtizedeken át szelték a galaktikus űrt, hordozva magukban az emberiség reményét és túlélését. Időnként megálltak és felderítettek, nyersanyagokat gyűjtöttek a számítógépes navigációs rendszer által előre felmért bolygókon és aszteroidákon. Az űrhajó központi számítógépe jelzést küldött az ügyeletes tisztnek, jelezve, hogy az űrhajó egyik fontos gázkomponense, a plazmahajtómű üzemanyaga, a hélium-3, alacsony szintre csökkent. A számítógép javasolta, hogy az űrhajó keresse meg a legközelebbi gázbolygót. Az óriásbolygó felszíne nem volt szilárd, vastag és sűrű gázrétegekből állt, színei változatosak voltak: a fehértől a kéken, lilán, zöldön át a sárgáig és vörösig, a rétegek között villámok cikáztak, és erős széllökések fújtak. A légköre főként hidrogénből és héliumból állt, de más gázok is megtalálhatók voltak benne, köztük a ritka és értékes hélium-3. A belsejében egy fémhidrogén mag volt, amely nagy nyomás és hőmérséklet hatására szilárddá vált. A fémhidrogén mag körül egy folyékony hidrogén réteg található , amely elektromos áramot vezetett, és erős mágneses mezőt hozott létre. A mágneses mezeje védelmet nyújtott a napkitörések és a kozmikus sugárzás ellen, de megnehezítette az űrhajó navigációját és kommunikációját. Az ügyeletes tiszt tájékoztatta az űrhajó vezetőjét, aki jóváhagyta az új navigációs koordinátát . A Vénusz biztonságos távolságra megközelítette a bolygót. A kapitány beszállt az automatizált navigációval rendelkezett űrkabinba, amely a gázgyűjtő berendezést tartalmazta. Az űrkabin egy kis kerek űreszköz volt, melynek ablakai a hatalmas bolygóra néztek. A központi számítógép közölte, hogy minden rendben van, és az űrkabin készen áll a gázgyűjtésre, kis idő múlva a kapitányt tájékoztatta, hogy a gázgyűjtés befejeződött. Az űrkabin automatikus navigációja a kabint sikeresen dokkolta az űrhajóhoz. Az automatikus rendszer megkezdte a plazmahajtómű feltöltését. Másnap reggel a kapitány nem jelent meg az eligazítás megtartására . Az űrhajó központi számítógépe felhívta a kapitányt, hogy jelentkezzen a szolgálati helyén. A kapitány azonban nem válaszolt. A számítógép többször is próbálta elérni, de sikertelenül, ezért a programjának megfelelően értesítette az űrhajó biztonsági tisztjét, aki felelős volt a hajó védelméért és a rend fenntartásáért.
A biztonsági tiszt azonnal a kapitány kabinjához ment, amelyet a központi számítógép kinyitott számára. A kapitány holtan feküdt az ágyon, testét véres sebek borították, külső behatolásra vagy küzdelemre a helyiségben semmi nem utalt. A biztonsági tiszt tájékoztatta az ügyeletes orvosi személyzetet, akik megérkezésük után azonnal megkezdték a vizsgálatot. A vizsgálat eredményét megosztották vele . A kapitány egyértelműen halott, de az agya továbbra is EEG hullámokat mutat, ami nem egyezik meg a kapitány számítógép által tárolt EEG hullámaival. Mivel erre nem tudtak magyarázatot adni, így az orvosok a laboratóriumban megvizsgálták az űrkabin által hozott gázt. Meglepetésükre a gáz is magas EEG hullámokkal rendelkezett. Mikrobiológiai szkennelő vizsgálat során kiderült, hogy a gázban egy számukra ismeretlen mikró egysejtű alapú élőlény van. Az orvosok a magas és váltakozó EEG hullámokból arra következtettek hogy valószínűleg egy intelligens életforma lehet. Mivel hogy a nyomozás nem vezetett eredményre, és fent ált a hajón egy járvány kitörésének veszélye, a kutatók pedig állították, hogy tudatos élőlényről van szó, a biztonsági tiszt komoly elhatározásra jutott. Adjanak be neki a gázban talált mikró élőlényből egy példányt. A kutatók elmondták a fenntartásaikat az eljárással kapcsolatban, de mivel önként jelentkezett rá és lehetőséget láttak abban, hogy egy járvány kitörése esetén már most megkezdhetik kifejleszteni a járvány ellenszerét, így vonakodva bár de teljesítették a kérését. Az orvosok a biztonsági főnököt megfigyelés alatt tartották. Az eredmény számukra is meglepő volt, mert az EEG mérések alapján a biztonsági főnök testében két elválasztható különálló tudat lakozott. A mikró élőlény, eközben kommunikált a biztonsági tiszttel elmondta, hogy ő egy egysejtű alapú élőlény tagja egy nagyobb közösségnek ami több millió egyedi tulajdonsággal rendelkező élőlényből áll, és az óriás bolygó gázában élnek és építik a civilizációjukat . Nagyon meglepődtek és megijedtek amikor észrevették, hogy egy idegen szerkezet behatolt a gázukba, és elkezdte elszívni azt . Miután felfedezték, hogy a szerkezetben vannak más lények, akik tudattal rendelkeznek próbáltak vele kommunikálni. De amikor ezeknek a lényeknek a múltjukat megismerték megtudták, hogy a történelmük során ezeknek a lényeknek fejlettebb kultúrája mindig elnyomta vagy kiirtotta az ugyanahhoz a fajhoz tartozó fejletlenebb kultúrákat, próbálták a kapitány tudomására hozni, hogy félnek az emberektől, féltik a civilizációjukat, ezért hagyják el a bolygójukat. A kapitány nem értette meg őket így egy számukra ismeretlen betegség következtében meghalt. A biztonsági tiszt miután meghallgatta és megértette az érzéseit, empátiát érzett a mikró élőlények irányába , belátta hogy igazuk van, rájött hogy csak a túlélésért küzdenek. A biztonsági tiszt a tapasztalatairól és a vírus alapú élőlényekkel folytatott párbeszédről beszámolt a kutatóknak és informálta a hajó számítógépét. A beszámolója után a hajó közössége mélyen elgondolkodott az emberiség történelmén. A központi számítógép a történelmi beszámolók mérlegelése során felismerte, hogy az emberiségnek változtatnia kell a viselkedésén a múltbéli hibákból tanulva. A központi számítógép új utasítást adott ki. A hajó navigációs rendszerét újraindították, hogy az találjon egy másik, alkalmas gázbolygót, ahol a hélium-3 készleteiket feltölthetik.
A Vénusz hajó lassan, de biztosan haladt tovább a csillagok között, most már egy új úticéllal és reménnyel az emberiség jövője felé .
A sci-fi novellát írta :Szalai Béla 2024, kapcsolat : szalai76.vac@gmail.com. a képi illusztráció a Microsoft Bingel készült , a hangos felolvasás Microsoft Edge használatával készült..